A „lépesméz” két formája ismert: táblás mézeslépként és lépesmézként.

Táblás mézeslép:

A méhlakta „viaszváros”-ban a szép, szabályos sejtekből felépített lépek két fő funkciót szolgálnak: vagy az új nemzedék bölcsői, vagy raktárak, melyekben mézet, vagy virágport tárolnak. 

Ezek szerint beszélhetünk fiasításos és mézes lépekről. Mivel a méhek szívesen raktároznak élelmet a fiasítás közelében, keletkeznek vegyes lépek is, de a méhészek elérhetik, hogy a kaptárakban legyenek tisztán mézeslépek is.

Az ilyen mézeslép, vagy másképpen „táblás lépesméz” már forgalmazható áru, ha egyenletesen lefedett sejtekből áll, ha a keret anyaga tiszta, egészséges fa, ha nincs rajta sem zugépítmény, sem propolisz, ha kevés benne a szilárdító huzal.

Lépesméz

A nálunk sokkal inkább kedvelt formában ismert lépesméz többnyire feldarabolt mézeslép, amit körülvesznek folyékony és világos színű általában színtiszta akácmézzel.

Készítenek eleve olyan kis felületű lépekre (boxokra) bontott kereteket, hogy a boxok közvetlenül üvegbe rakhatók.

Különleges lépesméz készítés, amikor a méhek egyenesen egy arra alkalmas, tágas üvegben építenek lépet és megtöltik mézzel.

A közvetlen fogyasztásra alkalmas lépesméz alapja olyan valódi viaszból áll, amit a méhek a kiépítés után először használnak (szűz lép). A lép nem lehet torzult, propolisztól megfestett, rovarrágástól sérült, szerves- vagy szervetlen anyagokkal szennyezett. A lépben nem fordulhat elő virágporos sejt. A lépesméz nem hozható forgalomba, ha a sejten belül, vagy a töltőméz ikrásodásnak indult.

A lépesmézet különösen értékessé teszi, hogy a lezárt sejtek méze csak a rágással, a fogyasztás közben szabadul ki, így ez a legtermészetesebb méz, amihez hozzájuthatunk. A lépesméz legkülönlegesebb képessége, hogy fogyasztásának hatásár a kinyílnak arckoponyánk hurutoktól elzárt melléküregei.